Ahogy a város kiszűri a megbízhatatlan 4000-es sorozatú metrójárműveit - amelyek már voltak fék-, ajtó- és meghajtási problémák sújtják az 1990-es évek elején történő bevezetésük óta - Moore elmondta a Washington Postnak, hogy a régi autókat újrahasznosítani kell, nem pedig selejtezni.
"Nincs szükségünk meghajtórendszerre, ha helyhez kötjük őket" - mondta Moore a Postnak. A fékek szintén nem jelentenek problémát, és az a tény, hogy meglehetõsen szilárdan épültek. "Nagyon szép ház, amely vízálló és szép ablakokkal rendelkezik."
A Moore tervezése szerint minden metró két 560 négyzetláb hosszú, egy hálószobás apartmanra bontható, mindegyikbe beépített előzetes konyhasarok és fürdőszoba. Ez kisebb, mint az átlagos mobilház, de nagyon jó méretű, egy hálószobás. Úgy gondolja, hogy üres városi földterületre helyezi őket, hogy a város néhány hajléktalannát elhelyezzék. Míg a metró azt mondta a Postnak, hogy nyitottak minden költség-semleges ötletet illetően a régi autókra, lehetséges problémák merülnek fel, ideértve az egyes autókban található azbeszt eltávolítását.
Ezek azonban jellemzőbben antik kocsikból vagy beépített kabinokkal rendelkező korábbi hálójárművekből készülnek - bájosak, és szállók esetében máris megfelelnek a feladatnak. A metró viszont inkább üres acél pala, jobb vagy rosszabb. És ez alig idézi elő a romantikát távolsági vonatútra a vidéken keresztül.
Mégis, ez egy remek ötlet, nemde? Nem a hajlandó hajléktalanok által kínált potenciális házak orvvadászatát szorgalmazom, hanem az apró házak megújult lelkesedése és a mivel egy régi metróautóban élsz, akkor kell gondolkodnod, hogy Moore itt van valamivel - ez egy ötlet szélesebb körű fogyasztói vonzerejével, is.
Ha jól hajtanák végre, beleértve a helyét és a környéket - talán négy autó körül egy kis négyzet alakú udvarot -, akkor újból megújított metróautót éltek?