A Gamboa egy kicsi közösség, csak egy rövid autóútra Panamavártól északra. (Az én utazásom nagyjából eseménytelen volt, kivéve ennek átkelését félelmetes híd.) Az egyszer egy közel 4000 lakosú fellendülővárosban Gamboa a csatornazóna településén helyezkedett el, amelyben sok amerikai munkavállalót otthont kapott a Panama-csatorna közelében. Lakossága tetőzött az 1940-es és 50-es években, de a csatorna-övezet és kormánya 1979. évi feloszlatása után hamarosan csökkenni kezdett.
A Gamboa kicsi, álmos házak gyűjteménye és néhány polgári épület fészkel az esőerdőben. Ez is házak A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet és a Gamboa esőerdő üdülőhely. Az építészet és a táj egyaránt hihetetlen, ám sok elhagyott épület megmarad. A közelmúltban rengeteg házat felújítottak, és még sokan vannak olyanok, hogy kissé áttörekedjenek.
Visszatérve a városba az esőerdők látogatása után, a város közepén egy elhagyatott színházban történt. Miután egyszerre használtam élő show-khoz és filmekhez (vannak mind a színpadi világítás, mind a projektorfülke maradványai), el tudtam képzelni a nevetés és a taps szellemeit, ahogy a folyosón sétáltam.
Bepillantottam a régi, még mindig a helyén lévő hűtőrendszerekbe, sőt még a kivetítő helyiségéhez is odarohantam, ahol az egyik kivetítőtől a másikhoz maradt jegyzeteket találtunk. A pletykák szerint egy templom hamarosan bekerül a térbe, remélhetőleg megőrzi az épület építészeti integritását. De most ez a színház olyan hely, ahol a sörfogyasztó tinédzserek és a fényképezőgéppel boldog bloggerek bepillanthatnak, körbejárhatnak és álmodozhatnak a múltról.
Ha kisállatban lakóállat kedvelő vagy, kedves hírünk van: a négyzetmérettel nem kell kizárnia, hogy kutyát szerezzen. Russell Hartstein, a Fun Paw Care Kiskutya és a Kutya Képzés vezérigazgatója, a los Angeles-i kutyaterelő szerint a kutyák ideje intenzív, nem helyigényes - az jelenti, hogy a velük töltött időt végül sokkal inkább számítja, mint a saját méretét itthon.
Ashley Abramson
Tegnap