A Wabi sabi érlelt fa, nem kész padló. A Wabi sabi bolhapiac, nem pedig high-end üzlet. A Wabi sabi a törött kagyló, amelyet összegyűjtött a nászútján, nem pedig a tökéletesen ezüstözött kagyló, amit valaki adott neked. A Wabi sabi a Velveteen Nyúl, nem pedig a Buzz Lightyear. A Wabi sabi ünnepli az életkor jeleit és annak bizonyítékát, hogy termékeinket ápolják és szeretik - repedések, rések, megkopott szélek, hámozó festék és még rozsda is.
Már beszéltünk wabi sabi előtt az Apartment Therapy-n, de egy olyan időben, amely gyakran úgy érzi, mint a verseny, hogy minél többet szerezzenek, csinálj gyorsabban, vagy csináld tökéletesnek, helyénvalónak pillantást vetni az ősi japán művészetre, melynek célja a tökéletlen, az egyszerű és az egyszerű ismerete szerény.
A Wabi sabi nem csupán művészet, hanem egy világkép, amelyet néha a tökéletlen, a végtelen és a hiányos szépségének neveznek. Legkorábbi eredete az ősi kínai taoizmusból és a zen buddhizmusból származik, ám a japán kultúrát a 15. században kezdte el formálni. amikor a tea-ünnepségekre általában használt díszes aranyat, jáde-t és porcelánt egyszerű, durva agyaggal és fából cserélték felszerelés. Néhány éve Japánban éltem, a férjem nemrégiben vásárolt lányunknak egy könyvet a Wabi Sabiból. Ez a következőképpen szól:
A tökéletességre való törekvés ellenkezőjével szemben a wabi sabi magában foglalja az élet valóságát: semmi sem tart örökké, semmi nincs teljesen tökéletes, és semmi sem valósul meg igazán. Szeretem azt a gondolatot, hogy otthonunkban, a világunkban és talán még egymásban is feltüntetjük a hiányosságokat, sőt talán még meg is ünnepeljük azokat. (Hmm... talán a karakterhibák gyönyörűek?) A Wabi sabi emlékezteti minket, hogy a szépség és maga az élet röpke.
Ahogy közelebb kerülünk a hidegebb időjáráshoz és az évszakok megváltoztatásához, néhány gondolatot keresek arra, hogy miként ápolhatom otthonában a wabi sabi elemet. Íme néhány gyönyörű példa:
