Ha ma éjjel és este mindennap próbálsz családokat az asztal körül helyezni (és némi ellenállással szembesülsz), sürgetem, hogy tegyen kitartást. A családi vacsoráim (néha kénytelenek!) Néhány csodálatos ajándékkal hagytak nekem, amelyeket ma is, még sok évvel később értékelem. Kik ők?
Annak ellenére, hogy bármikor beszélhetek a családommal, a vacsora ideje más volt. Egy olyan időben és helyen, ahol mindenki elérhető volt, nyitott és érdeklődő (nos, a nyugodt tinédzser félre támad). Gyerekként a vacsora platform volt számomra, hogy megmutassam, amit megtanultam aznap, vagy kérdéseket tegyek fel. Nem kellett megszakítanom senki munkáját, hogy elmondjam a darabomat; ez egy meghatározott idő, amikor tudtam, hogy lehetőségem van beszélgetni a családommal, és ez mindig vigasztalott volt.
Asztali modor, azaz. Nem volt számít, mi volt a menüben, a vacsora azt jelentette, hogy szalvétát szalvétára ültek, egyenesen ültél és rágott, bezárva a számat. Tudtam, hogyan kell villát tartani, de hogyan is lehet enni pálcikával. Értékes leckék.
Mielőtt elkezdtem főzni, vacsorázni a családommal lehetőséget adott nekem az ételek megismerésére. Majdnem utálom beismerni, de az a kényszer, hogy enni azt, ami a tányéromon volt (akár bele is voltam, akár nem!), Általában megtérült, amikor új kedvencemet találtam. Anyám szokása, hogy beszél velem arról, hogy mi volt az egyes ételekben, amit készített, igazán segített nekem megbecsülni az ételeimet, és pontosan megismertem azokat a dolgokat, amelyeket különösen szerettem - ez a szokás, amelyet örülök, hogy ma megvan.
Amikor még nem beszélgettünk az ételekről, a családom néha politikai, társadalmi és egyéb kérdésekről beszélt A jelenlegi események és amikor véleményem volt a témáról, arra buzdítottam, hogy vizsgálja meg, miért éreztem ezt ahogy tettem. Nem tudtam volna csupán takaró nyilatkozatokat tenni anélkül, hogy bármit is készítenék. Gondolkodnom kellett a véleményembe, tájékozódnia kellett és gondolkodnom kellett, nem csak meg kellett ismételnem azt, amit másutt hallottam. Megtanította nekem gondolkodni.
