Ezeket a termékeket önállóan választjuk ki - ha valamelyik linkünkről vásárol, jutalékot szerezhetünk.
A történelem tele van olyan otthoni trendekkel, amelyek valamelyikben nélkülözhetetlennek érezték magukat, de végül a dodo útjába kerültek. Arra készülek, hogy néhány hozzászólást írok ezekről a trendekről, és nagyon örülök, hogy a sorozatot minden idők egyik kedvencemmel: a díszes remetevel kezdtem.
Igen, jól hallottál engem, és pontosan ez hangzik. A dísznövény (általában idős ember) volt, aki, ha rendelkezésére állnak erre szolgáló eszközök, bérelne a kertbe. A remete egy helyszíni remetehelyben lakna, és rendszeresen fellép a háztulajdonos és a vendégek számára, mivel
A tizennyolcadik és a tizenkilencedik századi korai angol trend rövid életű volt, de elterjedtebb, mint gondolnád. A nemesek és a vidéki úriemberek nélkülözhetetlennek találták a remeteket egy teljes angol kertben, és gyakran nagy költségekkel bérelték őket. Kedvenc beszámolóm a díszremeteről John Timbs származik Angol ekscentrikumok és excentrikumok (1866; Sitwell-ben idézett):
Ha a remete hét évig el tudta viselni a feladatát, Hamilton megígérte, hogy 700 GBP-t fizetett neki, ám ha nem sikerül, akkor semmit sem kap. Az első bérelt férfi csak három hétig tartott, mielőtt egy helyi kocsmában észrevettek. A remetek és a remetekeresők egyaránt közzétették hirdetéseiket a helyi újságokban, bár mint kortársak rámutatott: „Bizonyára a remete, aki újságot készít, nem olyan remete, akinek teljes lehet bizalom." º
Komolyabb hangon: Gordon Campbell, aki nemrégiben jelent meg A remete a kertben: Római Császári Dísznövény, azzal érvelt, hogy a remete leginkább a melankólia nyilvános szimbólumának tekinthető, egy olyan érzelemmel, amellyel kényelmetlen lettünk. A múltban a megművelt szomorúság érzékeny lélekre és finom érzékenységre utalt - a kerti remete foglalkoztatásához költött pénzt az ember mély érzelemének valószínűleg a kalapot döntötte el.
