Amikor 1,6 millió ember elárasztja magát egy olyan apró szigetre, mint Manhattan, a dolgok feltétlenül intimé válnak. Más, tágabb városok lakosaival ellentétben, a new yorkerek egyszerűen körülmények között bizalmasak egymás üzleti tevékenységeivel, mint bárhol másutt, és soha nem lesz ilyen nyilvánvaló, mint a szemetes napján.
Talán emlékszel az enyémre éjszakai séta szokás? Azok az esti séták első sorban ültetnek nekem a városom járdáira, és a legtöbb, amit látom, az a szemét. Táskák és zacskók kukából, olyan magasan rakva, amilyen magas vagyok (és magam is vagyok).
A lakóépületek összegyűjtik a szemetet, és mivel a zsúfolt utcákon nincs hely konzervdobozoknak vagy szemétkosároknak, összegyűjtik a járdán lévő felhalmozódást, hogy várjanak a felszállást.
Ugyanakkor undorító és lenyűgöző is. Undorító, mert a szemeteshegyek nem olyan rózsafüzér illatúak (képzelje csak el a forró szemét wafting illatát a nyári hónapokban), és a járdán vannak; izgalmas, mert ezek a cölöpök becsületes pillantást vetnek arra, amit a szomszédaim vásárolnak, esznek és dobnak el. Ha a házi túra csiszolt pillantást vet arra, amit az emberek azt akarják, hogy tudjon róluk, akkor a szemeteshalom (anonimként) őszinte ábrázolja az emberek életét.
Lehet, hogy a rendszer nem ideális, de növeli a szeméttudatunkat. Hetente egyszer kénytelenek vagyunk szembenézni az utcán lévő cölöpökkel, ami egy kemény, de szükséges emlékeztető a pusztán hulladék mennyiségére, amelyet együttesen termelünk.
Természetesen jobban tisztában vagyok a saját szemetes szokásaimmal, amikor ezzel a halommal szembesülök. Természetesen újrahasznosítom, amit tudok, de a bioélelmiszer-hulladéknak (amelyet komposzt-halomba dobtam fel) sehol nincs a jelenlegi épületemben. Noha számomra nem érhető el, New York City egyes részei - Staten Island és Brooklyn és Queens - megkezdték a szerves anyag megközelítőleg 35% -ának gyűjtését, amely egyébként a hulladéklerakó. Ezt az anyagot olyan létesítménybe helyezik, amely komposztvá teszi a helyi gazdaságok számára.
A hulladéklerakókról beszélve, a New York-i szemetet (annak kb. 85% -át) más államokbeli hulladéklerakókba szállítják, például New Jersey-ben, Pennsylvania-ban és Virginia-ban, éves költségük körülbelül 300 millió dollár.
És van még egy érdekes dolog, ha így szembeszálljuk a szeméttel - úgy tűnik, hogy elég élénk bútorkereskedelem folyik. Mivel nehéz terjedelmes tárgyakat szállítani, az eldobott bútorok, amelyeket egyébként a goodwillnél leengedhetnek, vagy eladhatnak, gyakran a járdára dobják. Ez jó hír a FIT főiskolai gyerek-szomszédaimnak, mivel láttam, hogy rengeteg hallgató tökéletesen működőképes bútorokat szerez a szemetes napján, és biztos vagyok benne, hogy hálásak voltak.
