Alig több mint két éve ebben a kis stúdiólakásban éltem a Brooklyn-i Flatbush-ban. Az egyedül élés régóta kitűzött célom volt, és tudtam, hogy nagyságot kell feláldoznom ahhoz, hogy saját szobatársam-mentes helyem legyen. De ez olyan kereskedelem volt, amelyet örömmel bonyolítottam - plusz, a helyemnek számos olyan jellemzője van, amelyek miatt nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában van. A mennyezet nagyon magas, a magas ablakok tonna fényt engedtek, a beépített szekrény és a fiókok lehetővé tettem, hogy áthúzzam az öltözőmet, és szabadítson fel némi alapterületet. Sőt, a külön bejáratos konyha segíti abban, hogy kevésbé érezze magát kollégiumi szobában, és inkább egy legitim felnőtt házban. (Annak ellenére, hogy a karácsonyi fények a fejemben vannak!)
Az egyik kedvenc dolgom a lakásdíszemmel kapcsolatban az, hogy mennyi történelem van mögötte - ennek nagy része vagy a szüleimhez / nagyszüleimhez tartozott, vagy életem valamikor készítette. A délkeleti Massachusetts (ahol nőttem fel) műholdas képe és az 1968-as Lincoln Center plakátja (ahol a nagyapám dolgozott) a nagyszüleim nyári házából származott. Apám évtizedekkel ezelőtt készítette a könyvespolcokat, amelyek várakozási szempontból tökéletesen illeszkedtek az ablakok alá. Az ágyam lábánál lévő gőzös csomagtartó gyermekkorában tartozott neki. Én ezt tárolom és extrém dohányzóasztalként használom a kanapé előtt, amikor vendégeim vannak. Készítettem a TV-n lógó paplanot, valamint az ágyamon lévő paplanot - utóbbi a klasszikus Hudson's Bay Company tervezésének ihlette.
A lakás a század közepén modern és kortárs darabok keveréke, amelyek a tervezés iránti szeretetre utalnak, - amely IKEA tűzőkapcsokból, családi örökségből, barátok ajándékaiból, belső viccekből és nyilatkozatokból származó lopásokból áll, és - több.
Lakásterápiás beadványok
Tegnap
Hatalmas ablakok, erkélyablak, fekete-fehér csempézett konyhapadló, három kandalló, ólomüveg ablakok... ez a lakás tele van építészeti részletekkel.
Lakásterápiás beadványok
2020. január 16