A férjemmel és én kiderült, hogy tavaly decemberben gyermeket fogunk szülni. Nem igazán terveztük (még éppen) a csecsemő szülését, és még mindig egy hálószobás apartmanunkban éltek, San Francisco-ban.
Nem volt extra szoba babának. Az egyetlen „szoba” volt a gardróbszekrényünk, ezért úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk az óvodánkba. Vagy amit mi olyan szeretettel hívunk, „Closery”.
Körülbelül 2 hónap telt el, hogy megtisztítsuk az összes cuccunkat, és szekrényeket találjunk a ruháink helyett. Az üres szekrény elég tágas volt, és valóban tökéletesen illesztett egy mini kiságyba. Kihúztunk is, és már volt beépített szekrény és tükör. Apám kiterjesztett egy hátsó platformot, hogy váltóállomásként működjön, és hozzáadtunk néhány apró könyvespolcot és kis tárolót. Helyeztünk egy kivehető háttérképet akcentus falként, a világítótestet (egy csupasz izzó húzózsinórral) kicseréltük egy Schoolhouse Electric lámpára és egy világítókapcsolóra, hogy valódi szobának érezze magát. (A szekrényben most a legszebb világítótestet találjuk lakásunkban.) A szekrény ajtaját eltávolítottuk és függönyökre cseréltük, hogy a hely nyitottabb legyen. Az utolsó darab csak díszített és apró hintaszékkel egészítette ki az apró olvasókakarót.