Látta, hogy az 1960-as évek végén heverő kanapé ott ült a helyi takarékossági üzletben, egy sárga szatén paisley virágmintás szövettel borítva, amelyet azonnal “nagyon nem hűvösnek” tartott. Ennek ellenére valami a stílusról beszélt vele, mint „mesés hella” (szavai, nem az enyém). A kanapé hazament vele a kárpitos átalakítás szem előtt tartásával...
Andrea vállalta azt a merész feladatot, hogy újból szürkén tárolja leleteit egy modern, szürke semleges anyagból (amelyet még a kanapé megkeresése előtt kivettek), és felveszi a Varrástudással rendelkező szomszéd segítsége a párnák-lábak átalakításában, az öreg kanapé átalakításában egy szép kortárs darabká berendezés.
A szüret kanapé szétszerelése során néhány órát tanult a reupholstering projektekről:
Elfelejtettem lefényképezni a párnákat, amikor varrották őket. Nem tökéletesek... Varrtam a csöveket... Tudom, tehetetlen vagyok. Azt hiszem, talán megpróbálnám megtenni őket egy profi szakembertől, ha valaha ismét újrafutóznék valamit. Nagyon nehéz a sarkokat tökéletesen megjavítani. Kellékek olyan embereknek, akik varrni érnek egy érmét.
