Őrült év volt az ingatlanpiacon. A kereslet és kínálat közötti kiáltó deficitet az építési költségek emelkedése, a beáramlás növekedése tetézi államok közötti migráció, és a rekordalacsony kamatlábak, amelyek egyre több vásárlót csábítottak az amúgy is versenyben lévő lakáspiacra. Bár sokan biztonságos távolságból szemtanúi voltak ezeknek a körülményeknek, mások kiálltak a fehéren izzó piac ellen, nagy kockázatot vállalva a magas jutalom reményében.
Hogy megtudjam, milyen volt egy ilyen ingadozó piacot első kézből megtapasztalni, négy közelmúltbeli lakásvásárlóval beszélgettem.
„Még mindig traumatizál a lakásvásárlási folyamatunk. A vőlegényemmel ez év júliusában vettük meg a házunkat. Tavaly novemberben kezdtük meg a lakásvásárlási folyamatot, és depresszión és szívfájdalmon mentünk keresztül a sok veszteség miatt. Végül egy olyan háznál landoltunk, amit szeretünk, de nem szeretünk, mert a házat, amit szerettünk, túllicitáltunk. Aztán megtudtuk, hogy a vevők, akik túllicitáltak minket, olcsóbban kapták meg a házat, mint amennyit mi licitáltunk. A mai napig fogalmunk sincs, miért volt ez. Ráadásul ahhoz, hogy megkapjuk a jelenlegi házunkat, 30 000 dollárt kellett licitálnunk a kérés felett.”
– Tyhira Monet, Pittsburgh, Pennsylvania„Úgy döntöttünk, hogy idén eladjuk otthonunkat, mert így több mint kétszeresére növelhettük befektetésünket. 28 nap múlva zártunk egy készpénzes ajánlattal. A vásárlási folyamat viszont nagyon megterhelő volt. A házak szerződés alapján kerültek a piacra, olyan ajánlatokkal, amelyek mind felülmúlták a kérést. Otthon maradó anya vagyok, így a költségvetésünkben nem volt túl sok mozgástér, ami erősen korlátozta, hogy találjunk valamit. Ingatlanközvetítőnk hallott egy házról, amely az előző vevő finanszírozása után újra piacra került. Elkészítettük az előzetes jóváhagyási papírokat és tettünk egy ajánlatot — láthatatlan látvány — telefonon, amint piacra került. Sajnáljuk, hogy impulzív módon cselekedtünk, de azt is láttuk, hogy a készlet állapota nem sokat változott. Örülünk, hogy találtunk valamit.”-Brianna Leonhard, a társaság alapítója Harmadik sor kalandjai, Athén, Georgia
„Első lakásvásárlók vagyunk, így az egész folyamat új volt számunkra. Két másik otthonra is túllicitáltak minket, mielőtt megkaptuk volna a sajátunkat. Ahhoz, hogy megszerezzük, ki kellett bővítenünk a keresett területet, de be tudtuk tartani a költségvetésünket. Elsőként, aki meglátogatta a megvásárolt házat, egy hétfő este láttuk, és ingatlanosunk kedd délelőtt benyújtotta ajánlatunkat – még az ajánlatok esedékessége előtt. Lemondtunk bizonyos eseményekről, például a vezető ellenőrzésről. Levelet is írtunk az eladóknak, ahol konkrét részleteket írtunk le, amelyek tetszettek az otthonról. Őszintén úgy gondolom, hogy a többi bemutató előtti első ajánlat és a levél az, amiért házunk lett ezen a piacon.”-Macy Sarbacker, a szerzője Macy Michelle blog, Beaver Dam, Wisconsin
„A párommal májusban kezdtünk házvadászni. Néhány évvel ezelőtti lakásvásárlási tapasztalatunk merőben más volt, mint most. Ezúttal az ajánlatok áttekintésének dátumai voltak – és egy kétnapos fordulatról beszélünk a nyílt naptól az ajánlatok áttekintésének időpontjáig. Ha saját embereit akarta behozni, hogy megnézze a házat, akkor nem volt ablak. Nagymértékben támaszkodtunk ingatlanügynökünk javaslataira, és azt tanácsoltuk, hogy tekintsünk le az előre nem látott eseményekről. A legtöbb háznál már megvolt az előzetes vizsgálati jegyzőkönyv és a csatorna terjedelme. Miután összeköltöztünk, egyre jobban rosszul lettem. Amire az előzetes vizsgálati jegyzőkönyvek nem tértek ki, az az volt, hogy a házban mérgező feketepenész volt. Sok olyan dolog volt, amivel soha nem foglalkoztak az előzetes vizsgálati jelentésben. Cserélnünk kellett az összes ablakunkat, mert szivárogtak, és a fa teljesen elkorhadt körülöttük. Úgy gondolom, hogy ha valaki önállóan bejön és elvégez egy ellenőrzést, akkor az ellenőrnek észre kellett volna vennie néhány ilyen dolgot.”– Lauren Remesi, Seattle, Washington
